Vámosgyörkön és Jászárokszálláson két napja kihagyás nélkül dolgoznak emberfeletti erőbedobással a vidékről érkezett gárdisták és jobbikosok.

Megjelent a polgármester is, hulla részegen.

Az egyik rendőr néhány zsákot elcipel, de csak akkor, ha társai nem látják.

Kint van egy kék esőkabátos műszaki vezetőnek mondott bajszos férfi, aki első ránézésre többet ért az unokáihoz, mint a gátépítéshez.

Délutánra elfogy a homokzsák. Egy órán keresztül várakozunk a homokdomb mellett. Nem jön. Nagy sokára érkezik újabb ezer darab üres zsák, amit gyorsan meg kell tölteni, mert emelkedik a vízszint.

Láncban adogatjuk a homokzsákokat. Harmincból huszonkettő gárdista. Gyűlöletkeltő, kirekesztő, szélsőséges. Fasiszta. A huszonharmadik egy cigány férfi. Kapja a zsákot az egyik bajtárstól, és adja tovább a
másiknak.

Kétszáz homokzsák már elállja az elvezető cső útját, megérkezik a katasztrófavédelem fejese. Nincs szükség ránk, de annál inkább a szomszédos Jászárokszálláson, ahol katasztrofális a helyzet. Autóba pattanunk, és már ott is vagyunk. Már az úttesten csorog a víz. A jelzőtábla is vízben áll. Az út szélén egy szivattyú, tíz-tizenöt ember, és egy hatalmas homokdomb. Tömik a zsákokat és rakják egymásra. Jön a víz. Továbbgurulunk, óvatosan a sok ember között. Oroszlános mellények, ejtőernyős sapkák, saras terepruhák. Kétoldalt autók sorakoznak. Nem helybéliek, vidékiek. Némelyiken zászló, piros-fehér-piros... (Piszkos nyilasok, pfúj, hogy képzelik...) Majd' minden autón nagy Magyarország-matrica. Kiszállunk, és tömjük a zsákokat. Néhány óra alatt bejárjuk a szűkebb környéket. Az úttól balra minden víz alatt áll. Minden. Ahogy beljebb megyek, már bokáig ér a víz.

Az első keresztutcánál már térdig és a sáros víz. Két lépéssel odébb a sodrás majd'elvisz, belefolyik a jéghideg víz a csizmámba. Megyek tovább. Balról egy idős házaspár vödörrel meri ki a szobából a vizet, ami már a combomig ér. Az úttest közepén megyek, de nem tudom, hol a járda, hol a kanális. Vigyáznom kell, nehogy elmerüljek. Annyira magas a víz, hogy visszafordulok a többiekhez. Falubeliekkel találkozom, derékig vizesek. Váltok velük néhány szót, aztán haladok vissza.

Ja, hogy miért nem dolgozom?

Mert nincs homokzsák.

Előfordul az ilyen - gondolja az ember - bár ölben kellett kimenekíteni az idős embereket a helyenként méteres vízből, de a legprofibb árvízvédelembe is csúszhat némi hiba, hisz emberek vagyunk. Persze, belefér. De már fél órája nem történik semmi. Egy helybéli kerékpárral gázol át a térdig érő vízen. Már egy órája nincs zsák. Várunk.

Egy férfi a kocsma felől kanyarodik a víz alatti utcába, és vulgáris szavakkal szidalmazza az ácsorgó bajtársakat, hogy mi a f*szért nem dolgoznak. Hát hogyan, ha nincsen homokzsák? Kérdik tőle. Nem várja meg a választ, káromkodva továbbsiet. Be a vízbe.

Több mint két órája várakozunk a homokzsákokra, de hiába. A polgármestert keresik sokan, de ő a hivatalban "intézkedik". Mi nem láttuk egyszer sem, de mondták, hogy járt már kint kétszer is, öltönyben mérte föl a helyzetet.

A falu közepén rendőrök terelik a forgalmat. Kint van egy kamerás is, a Jobbik Tv operatőre. A rendőr idegesen rámordul, hogy nem kéne a kollégákat fölvenni. (Én is szégyellném a szűztiszta ruhámat a talpig saras emberek között...) Fehér jobbikos széldzsekim már nyakig sáros, csizmámban bokáig áll a hideg víz, egyik kezemen felszakadt a bőr, vérzik kissé. Fölidegesített a rendőr, oda is szóltam neki: "azt vesz, amit akar, nem tilos". Erre visszaszól, hogy inkább lapátolnám a zsákba a homokot.... A gárda főkapitány-helyettese áll közénk, úgy tessékel el onnan. "Hagyjad, nem érdemes vitatkozni, menjünk" - mondja szelíden és elindulunk vissza, a többiekhez. Még hallom, amint morog a rendőr félhangosan: "van nekem elég bajom, a sok marhát irányítani itt egész nap..." És megsajnálom. Szegény. Áll az út közepén és tereli a forgalmat, miközben száz ember térdig áll a saras vízben és kézről-kézre adogatják a húszkilós zsákokat.

Nem fogom még most se föl, de rajtam kívül mások sem. Hogyhogy nincs homokzsák órákon keresztül???

És hol a helyi lakosság? Tíz-tizenöt helyin kívül nem látok mást, csak gárdistákat és vidékről érkezett jobbikosokat.

Nem akarok politikai kérdést csinálni egy katasztrófából, de fölmerült bennem a kérdés: miért nem pakolja a zsákokat a polgármester? Hol a helyi képviselő? Hol a Fidesz kétharmada?

Mert Vona Gábor a minap félcipőben kezdett zsákokat pakolni, de mikor már elmerült a sárban, egy bajtárs adott neki bakancsot. A gárdisták száz kilométert utaztak, hogy segítsenek a bajbajutott embereken. Nem láttam Orbán Viktort, sem Schiffer Andrást, Sem Szanyi Tibort, Nyakó Istvánt, sem Lendvai Ildikót. Utóbbinak még volt képe azt mondani, hogy nem is járt a gáton Vona Gábor.

A hátsó utca végéről egyre erősebben jött a víz, tenni kellett valamit, de nem volt homokzsák. Volt egy utca, ami teli volt pakolva zsákokkal, de már elöntötte a víz. Teherautókkal vonultunk oda, és nekiálltunk kiszedni a vízből a zsákokat. Földobáltuk a teherautóra, és mikor már roskadozott, elindultunk a hátsó utcán, méteres vízben. A platón ültünk a zsákokon, lehettünk négyen. A hatalmas monstrum csak úgy fröcskölte ránk a vizet. Az utca végén már nem volt aszfalt, a töredezett burkolatot elmosta az ár, a teherautók méretes gödröt vájtak a sárba. 45 fokos szögbe billent a teherautó, miközben átzötykölődtünk rajta.

Behajtottunk egy kapun, és szemünk elé tárult a hatalmasra duzzadt patak vize. Néhány derék tűzoltó közreműködésével egy mentőcsónakot bocsájtottak a vízre, abban több zsákot lehetett elvinni egyszerre, mint kézben. Harminc méteren kígyóztak a gárdisták a homokzsákokon állva. A teherautóról adtuk le a zsákokat, s kézről-kézre adták tovább és illesztették be a gátba.

Körülbelül két és fél óra múlva megérkezik több ezer zsák. Nagy sietséggel álltunk neki megtölteni őket, s mikor megtelt egy teherautó, indult is be a gáthoz. Versenyfutás volt az idővel és az árral. Közben sehol sem volt egy szakember, aki utasításokat adjon, irányítsa az embereket.

Mi magunk adtunk instrukciókat az embereknek. A gárdisták emberfeletti erőről tanúságot téve álltak a térdig érő vízben és emelték a gátat.

Közben veszélybe került a falu áramellátását biztosító trafóház is. Ha víz kerül bele, elmegy az áram. Irány a trafóház. Közben besötétedett, és a víz egyre emelkedett. Szerencsénkre ezen a napon nem volt eső.

Egy pillanatra azt hittük, bekövetkezett a lehető legrosszabb: kialudt az összes lámpa a faluban. Áram nélkül, teljes sötétségben lehetetlen lett volna folytatni a mentést. A Gondviselés azonban nem hagyott magunkra: egy perc múlva visszajött az áram.

Időközben nem sikerült megfékezni a vizet, elöntötte a víztelepet. Szakemberek szerint egy hétig nem lesz ivóvíz a faluban.

Az úttest teljes hosszában egyre emelkedett a vízszint, már az út bal szélére is gátat kellett építeni. Érkezett egy kisbusz is, jól megpakoltuk, és kezdődött egy újabb gát építése...

22.15 körül sajnálatos dolog történt: egy egész nap megfeszített munkája veszett kárba, amikor a megemelkedett hatalmas víztömeg a szemünk előtt győzte le a gátat: átszakította és iszonyatos erővel bezúdult az udvarra, mely már csak bokáig volt víz alatt.

Rohantunk vissza újabb adag zsákokért, ám ekkorra sajnos elfogyott a homok. Utánpótlás sehol. Polgármester sehol. Csak a sok gyűlöletkeltő fasiszta. Mindannyian nyakig sarasan, csurom vizesen, elcsigázottan.

Nagyon vártuk volna a katonaság segítségét, de ők sajnos fontosabb feladatokat látnak el Afganisztánban és Cipruson.

Vártuk volna a készenléti rendőrség segítségét, de ők a laktanyában gyúrtak a következő oszlatásra.

Vártuk volna a Fidesz 2/3-át, de ők 4 évre álomba merültek. A nagy képviselők, Orbán Viktorral az élen pedig otthon maradtak a meleg szobában, a TV előtt. Pedig itt volt az idő.

Tudtommal létezik egy polgári védelmi kötelezettség is, mely az 1949. évi XX., a 2004. évi CV., a 1996. évi XXXVII., és a 2004. évi CXL. törvény szerint honvédelmi kötelezettség, és ehhez hasonló katasztrófahelyzetekben a lakosságnak kötelessége lenne a gátakra vonulni. A törvény nem vonatkozik országgyűlési képviselőkre, nekik ez túl nagy teher. A Jobbik két országgyűlési képviselője, és számos szervezeti elnöke is dolgozott a gátaknál.

Idézem a törvényt:

"A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú, magyar állampolgárokat polgári védelmi kötelezettség terheli. A polgári védelmi kötelezettség célja fegyveres összeütközés vagy annak veszélye és katasztrófahelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdésére és a túlélés feltételeinek megteremtésére.

A polgári védelmi kötelezettség férfiakra 18-55, a nőkre 18-50 éves korukig terjed ki. "

Ezzel szemben voltak olyan helyi lakosok, akik este nyolc órakor jóccakát mondtak, maradt négy jobbikos és nyolc Pest megyei gárdista.

Jászárokszálláson egy helyi hölgy hálálkodott, mikor elindultunk, és egy úr, aki egy húsz literes kannából kínált bennünket házi meggyborából.

Jól esett, köszönjük!

Számíthatnak ránk bármikor!

A barikad.hu helyszínen dolgozó szerkesztői

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.